Ezer (vers)nyelv

Ahányan vagyunk, annyiféleképpen közvetítjük a világnak érzéseinket, gondolatainkat, értékrendszerünket. Különösen igaz ez a költőkre, akik ösztönösen arra törekednek, hogy másképpen szólaljanak meg, mint elődeik – sőt, napról napra megújulnak. A kortárs lírában is egyszerre találhatunk állandóságot és szüntelen változást, kétségtelen ugyanis, hogy a testversek fénykorukat élik, ám minden szöveg hoz valami újat az irodalomba. Videósorozatunkban ezt a tematikát igyekeztünk körüljárni, és öt költőt kértünk meg arra, hogy olvassa fel nekünk egy-egy művét.

Gerevich András: Búcsú



Kustos Júlia: Omnipotencia



Biró Krisztián: Csendes környék



Csepregi János: Mostanában mindig



Babiczky Tibor: Homlokránc



0 megjegyzés: