Menjünk vagy maradjunk?

„Illa berek, nádak, erek, hipp, hopp, ott legyek, ahol akarok” – hangzik a mesékből jól ismert varázsmondat. Nekünk azonban nincs is szükségünk efféle trükkökre, hogy egyik napról a másikra egészen máshol találjuk magunkat, ezt a lehetőséget pedig a fiatalok maximálisan ki is aknázzák. 

Kár volna tagadni, hogy a kivándorlás olyan élénken jelen van korunkban, mint talán még soha. Értelmiségiek, fizikai munkások, diákok mennek külföldre egy jobb élet, vagy csupán némi kaland reményében – az indok voltaképpen mindegy, elvégre az eredmény ugyanaz: azt láthatjuk, hogy a magyar nem akar itthon maradni. Túl egyoldalú megközelítés lenne ez? Hiszen nem csak magyar problémáról beszélünk! Sőt, probléma-e egyáltalán? Vagy csupán egy jelenség, amely azért ölt ekkora mértéket, mert sokkal jobban kinyílt számunkra a világ? Nehéz és fontos kérdések ezek, főleg, ha azt látjuk, hogy sokan mégiscsak a hazai viszonyok miatt kényszerülnek külföldön élni, dolgozni. 

Gondolkozzunk el ezen egy kicsit. Kinek ne fordult volna meg a fejében, hogy egyetlen bőröndbe gyűri múltját, és új életet kezd egy másik országban, ahol még a kerítés is kolbászból van? Aztán ha kiderül, hogy mégse, már mindegy, majd elboldogul ott is valahogy az ember, talán jobban, mint itthon, de az biztos, hogy semmivel sem rosszabbul. Arra ritkán gondolunk, hogy ez kevéssé reményteljes, sokkal inkább kétségbeesett vállalkozás, hiszen, aki elégedett a sorsával, nem szakítja ki magát természetes közegéből. Ha pedig megteszi, akkor valami olyasmit vár ettől a szélsőséges lépéstől, amit nem kaphat meg itthon: az anyagi biztonságot, az élhető életet, az elfogadó környezetet, a korrektséget.

Igen, a kivándorlás minden bizonnyal egyáltalán nem új keletű, ma viszont a fiatalok körében szinte divatja van annak, hogy a határokon túl próbáljanak meg boldogulni. Nem is ott kezdődik a baj, hogy egyetem után elmennek világot látni, hiszen ez kell, erre szükség van, a gond az, hogy aztán nem jönnek vissza. És akkor most gondoljunk híres tudósainkra, feltalálóinkra, művészeinkre, akiknek jelentős része nem tudott itthon érvényesülni, más országokban pedig tárt karokkal fogadták őket. Azt pedig mondanunk sem kell, hogy tehetségeink elvesztése az egyik legsúlyosabb csapás, ami az országot érheti.

Videónkban  Tasnádi Bencével és Pálos Hannával beszélgettünk arról, hogy vajon mi is állhat a jelenség háttérben.

A videó a Katona József Színház támogatásával készült.

A felhasznált színházi jelenetek az Illaberek című előadás részletei.