Ahhoz, hogy lássuk, mennyire különbözik minden ember a másiktól, nem kell messzire mennünk. Elég, ha csak kilépünk az utcára, vagy talán még ezt sem kell megtennünk, hiszen már a szűkebb családi környezetünkben is érezhetjük, mennyire másképpen látjuk a világot, mennyire sokféleképpen ítéljük meg a történéseket. Ennek pedig nyoma is van, mégpedig az arcunkon, a testünkön, az öltözködésünkön – azaz a stílusunkon. Mert voltaképpen minden ránk van írva, csupán elég éles szem kell ahhoz, hogy olvasni is tudjanak belőlünk.
A.) Mochnács Emese B.) Tábori Ádám
C.) Baji István D.) Somogyi Szilvia
E.) Czirok Zsuzsanna F.) Dobor Réka
G.) Máté Hanna H.) Nagy Erik
I.) Üveges Zsolt J.) Benkő Molnár Fanni
K.) Nagy Roland
Na, de tényleg olyan egyértelműen látszik, milyen emberek is vagyunk valójában? Hogy mit szeretünk, miképpen gondolkodunk, mihez kötődünk igazán? Nézzük meg ezt egy kicsit közelebbről! Az alábbi képeken táskákat és a bennük lévő holmikat láthatjátok. Vajon melyik kié lehet? A feladat egyszerű: párosítsátok össze a fenti fotósorozatban szereplő fiatalokkal, és kiderül, mennyire egyszerű is ez a fajta stílusképlet.
1.)
2.) 3.)
4.) 5.)
6.) 7.)
8.) 9.)
10.) 11.)
(A megoldásért kattints ide!)
Kétségtelen, hogyha stílusokról van szó, akkor azonnal a szélsőségek jutnak először eszünkbe. Így nem csoda, hogy a metálzene említésére azonnal az agyontetovált, nyáron is acélbetétes bakancsot hordó, bőrdzsekis „félgengszterek” jelennek meg előttünk. A sztereotípiák tehát léteznek, és valószínűleg kiirthatatlanok is – kivéve egyet. A mondás ugyanis, hogy kutyából nem lesz szalonna, egyértelműen megcáfolható: a stílusok között van és kell is, hogy legyen átjárás, hiszen egyikünk sem egy lezárt dobozban él. De arról, hogy mindez mennyire igaz, meséljen nekünk inkább Novák-Tihor Anita:
0 megjegyzés: